avagy a „kütyü”forradalom
Majd tíz éve botlottam bele az alábbi karikatúrába:
1. kép A MODERN MARATONISTA (DAVE GRANLUND)
A mosolyra fakasztó kép eredetileg Dave Granlund karikatúrája, ami jól szemlélteti az akkor még csak futurisztikusnak beállított műszerek tömegjeivel teleaggatott távfutót aki mára valósággá vált.
A 2010-ben publikált kép idejében a pulzusmérés már szinte kiforrott dolog volt köszönhetően a 1982-ben megjelent első wireless pulzusmérős órának. A SPORT TESTER PE 2000-t, a POLAR fejlesztette és gyártotta megnyitva az utat a tömeges fejesztésre. A GPS-es órák azért jóval később jelentek csak meg, egészen a 2000-évekig kellett várni rájuk. Az első ezek közül a PRT-1GP típusú óra volt, amelyet 1999-ben a CASIO dobott piacra. Az üttörő modellt pár évvel később már a GARMIN (2003 – Forerunner 201), és a SUUNTO (2004 – t6) cégek modelljei követtek, bizonyítva hogy érdemes ilyen eszközöket készíteni, s azóta megszámlálhatatlan gyártó állt be a sorba, az okosórák elterjedésével pedig valóságos robbanást láthatunk az órapiacon.
A fenti karikatúrával bátran párhuzamba állíthatjunk napjaink triatlonistáit is, akik szinte végelláthatatlan „kütyüvel” tudják magukat felszerelni. Mára már alap az említett pulzusmérő és a GPS-es óra, de nagyon elterjedőben van a wattmérő, az egyes szenzorokról, kiegészítőkről edzést segítő eszközökről már nem is beszélve. Mostani cikkemben ezeket a mérőműszereket, érzékelőket kütyüket, applikációkat fogom rendszerezni, értékelni, többféle szempontot figyelmebe véve, kis útmutatást nyújtva a mai modern eszközök világában.
„Fontos, hogy mindent mérjünk, ami mérhető, és megpróbáljuk mérhetővé tenni, ami még nem az.”
Galielo Galieli
Mérni, mérni mérni
Ma modern életünket nyugodtan hívhatjuk ADATVILÁGNAK. Galilei fenti gondolatai lassan tényleg mindenhová begyűrűznek. Digitális adatok vannak arról mikor hol járunk, mit vásárolunk, mennyiért, merre szörfözünk a neten, digitális lábnyomainkat mindenhol ott hagyjuk, amiből sokan jó vagy rossz értelemben de hasznot húznak. A sportolásunkkal sincs ez másképp, manapság rengeteg dolgot mérhetünk s ezáltal rengeteg információt kapunk szervezetünk működéséről, teljesítményéről. Az összes mérésnek azonban van egy működési mechanizmusa, amit az alábbi ábrán mutatok be:
1. ábra: MÉRÉS TECHNOLÓGIÁJA
Független attól mit mérünk a mérés helyén mindig egy analóg-digitális A/D átalakító található, ami jelet képez, nevezzük szeonzornak. Az érzékelő által felfogott változás, egy digitális jellé alakul, amely valamilyen csatornán (bluethooth, ANT+ vagy egyéb) eljut egy feldolgozó eszközhöz (az esetek nagy részében óra vagy mobiltelefon) amely feldolgozza, összegzi, rendszerezi majd tárolja azt. Mindezek után pedig a mobil eszköz feltölti egy felhő alapú héttértárba ahonnan további hosszú távú tárolás, több eszközre történő lehívás, nagy teljesítményű és sokrétű elemzés történhet.
Hol mérünk?
A szenzorok elhelyezkedése változatos. Megjelenhet a melkason, de a cipőn, a csuklón és a fejen is találhatunk megoldást hogy csak a leggyakoribb helyeket említsem. Nem ritka az eszközökbe épített érzékelő is, amely vagy a ruházaton, vagy a használt eszközön, eszközben található. (erre a legjobb példa a kerékpárra felszerelt teljesítménymérő)
2. ábra: TEST TÉRKÉPE – Szenzorok helye a testen
Mit mérünk?
Lassan megszámlálhatatlan bioszenzort találunk a piacon, gombamódra jelennek meg újabb és újabb mérőeszközök. A cégek egymásra licitálnak különféle mérési mechanizmusokon alapuló rendszerekkel. Ennek a végelláthatatlan szenzorháborúnak nem látni a végét. Az érzékelők egyik lehetséges csoportosítása (3. ábra) amely megkönnyítheti az eligazodást az, tulajdonképpen az, miről is informál bennünket, mely szervendszerről ad releváns információt, milyen sportmozgásról kapunk értékes adatokat.
3. ábra: Szenzorok, érzékelők rendszerezése
Folyt köv….
