Nyakunkon A PÁRIZSI OLIMPIA , és benne a triatlon versenyszám olimpiai döntője. 110 elszánt triatlonista vág neki egyéniben, a 1,5 km úszás, 40 km kerékpár és 10 km futásból álló 51,5 km leggyorsabb teljesítésére, hogy eldöntse ki lesz az új olimpiai bajnok, pár nappal később pedig a mix váltók csapatversenyét is élvezhetjük. De hogyan is indult a sportág olimpiai mozgalomba való bekapcsólódása, kik és hogyan nyertek korábban, hogyan szerepeltek a magyarok. Ezeket kutattam fel a triatlon történelemkönyvében.
Út az Olimpiáig
A hetvenes évek derekán kibontakozó új sportágban 1982-ben, az Egyesült Államokban lett standardizálva a 1,5 km úszás – 40 km kerékpár és 10 km futásból álló rövid táv, amely máig az olimpiai versenytáv is. Egy évvel később megalakult British Columbiai Triathlon Szövetség, amelynek vezetője Les McDonalds, már 1987-ben nekiállt a később az 1989-ben Avignonban megalakult Nemzetközi Triatlon Szövetség (ITU – Internatinal Triathlon Union, újabb nevén World Triathlon) előkészítésének, ami az első lépés a sportág olimpiai felé való képviseletének. A sportág az 1994-es IOC (International Olympic Committee, magyarul Nemzetközi Olimpiai Bizottság) Párizsi konferenciáján kerül felvételre, de a sportág kihagyván a soron következő 1996-os atlantai olimpiát csak a 2000-es Sidney olimpián mutatkozhat be. Egészen Tokióig két versennyel képviseltette magát, férfi és női versenyszámokban, kezdetben 50-50, majd Pekingtől 55-55 indulóval nemenként, de a japán fővárosban már a mix váltó is bemutatkozhat, színesítve a palettát. A mix váltóban egyébként két férfi és két nő alkotja a nemzeti csapatot, ahol minden váltótag teljesít egy komplett szupersprint triatlont (300 m úszás – 6,8 km kerékpár és 2 km futás) staféta szerűen váltva egymás után, nő-férfi-nő-férfi sorrendben.
Sidney – Az első bajnokok
A férfiaknál a triatlon első olimpiai bajnoka a 25 éves kanadai Simon Whitfield lett, megelőzve a német Stefan Vuckovicot, és a cseh Jan Rehulat. Simon összideje 1:48:24-volt, 13-mp-cel nyert, csupán, amiből a 30:52-es leggyorsabb futóidőt is ő jegyzi, és aki a kerékpár után még a 25. helyen volt, vagyis lefutott mindenkit Sydneyben. Győzelme nem kis meglepetés, hiszen sem a négyszeres világbajnok Simon Lessing (9. lett), sem ezredforduló legjobb formájában lévő Hamis Carter (26.) nem tudott nyerni.
A vízből az ausztrál Watson jött ki elsőnek, és a hatkörös bringa első körén előnyét sikeresen is tartotta. Szökését azonban visszaverték, és a többi probálkozó sem járt sikerrel, nemigen tudott elszakadni az első bolytól. Két körrel a vége előtt azonban a francia világbajnok Olivier Marceau meglépett, nyomában a dél-afrikai Stolzzal, és egy 57 mp-ces előnnyel indulhattak el futni, a hat kör után. Az utolsó két körben összekalapozott közel 30 mp előnyükhöz, még hozzájött az hogy az üldöző boly még esett is, amibe Whitfield is belekerült. Az iramot viszont nem bírták az élmenők, a második bolyból rengetegen felfutottak rájuk. A futás második körére Stolz teljesen visszazuhant, a francia előnye is csak 18 mp-re olvadt, a későbbi győztes is már a 4. helyen fordult. Végül a célegyenesben Simon 1:48:00-nál állva hagyta a németet, és 200 méteres sprintbefutóját egy olimpiai arannyal jutalmazták. Érdekesség hogy ezen az olimpián vett részt Tim Don is, ami a 10-helyen végzett, és mind a mai napig Ironman versenyeken Ő tartja a leggyorsabb teljesítést. (7:40:23, 2017, Indianapolis, IRONMAN BRAZIL) és aki pár éve épp a Hawaii világbajnokság előtt esélyesként szenvedett súlyos balesetet. A felépüléséről egy megrázó dokumentumfilm is készült: The Man with Halo címmel, aminek megtekintését szívesen ajánlom. A mezőnyben volt egyébként az az Andreas Realert is, aki pár éve a Keszthely triatlonon koptatta az aszfaltot. Hazánkat Kuttor Csaba képviselte (1:51:18), aki 30 helyen végzett, az 52 fős mezőnyben. A versenyt itt egy az egyben végig nézhető.
Nőknél még szorosabb befutó volt, csupán az utolsó 20 méter döntött. Brigitte McMahon Svájcból csupán két perccel (2:00:39) nyerte meg a versenyt, a nagy esélyes ausztrál Michellie Jones (2:00:41) előtt. Harmadik helyen a szintén svájci Magali Di Marco Messmer ért be. Magyarországot hárman is képviselték: Edöcsényi-Hóbor Nóra (+2:05:19) a máig legjobb szereplésével a 19., Molnár Erika (2:05:38), az ötödik legjobb futóidővel a 23., míg Góg Anikó (2:14:49) 39. helyen végzett a 48 főt számláló mezőnyben. A svájci győzelme tiszavirág életűnek bizonyult, hiszen utánna csupán egyetlen Európa kupát tudott megnyerni, Athénban a 10 helyig jutott, de egy évvel később 2005-ben pozítív dopping teszt miatt el is tiltották. 2013-ban visszatért, és 4 éven keresztül korosztálya legjobb sprint és rövid távú európa bajnoka lett.
Athén – Új-zeelandi uralom, osztrák siker a semmiből
Az athéni olimpián, a férfiaknál Új-zélandi uralom született. Hamis Carter (1:51:06) az első, míg Bevan Docherty (1:51:14) a második helyen végzett, míg a dobogó harmadik fokára Sven Riederer (1:51:32) állhatott fel Svájcból. A mezőny napjaink hosszú távú triatlonversenyeinek kiemelkedő úszóeredményeit produkáló amerikai Andy Potts vezérletével ért partot, 17:49-cel. Az első bringa kör eseménytelenül telt, csupán a hazai versenyző defekt miatt földhöz vágta bringáját (itt vége is lett versenyének) míg a brazilok reménységét annyira megfogták az emelkedők (az öt körös versenyben, körönként egy 60-65 m magas meredek emelkedőtt kellett megmászni), hogy halszálkázásra kényszerült. A kör végén egy 15 fős boly meglépett, de csupán 10-12 mp előnnyt tudott kiharcolni. A harmadik kör végére ebből egy „hatos fogat” viszont tetemes előnyt kovácsolt, több mint fél perc előnnyel száguldoztak. Az előnyt a kerékpár végéig megőrízték, így ők kezdték meg a futást. A csoportban két svájcit és két új-zélandit mellett egy brit és egy francia versenyző volt, a három dobogós mellett ott volt az az Olivier Marceau volt, aki négy éve sokáig vezetett a futáson, de immár svájci színekben pompázott. A futás elején az új-zeelandiak az élre álltak és fej-fej mellett futva, Riederer-rel szépen leszakítottak mindenkit, Marceau így visszaesett a brit Johnssal együtt, viszont a második bolyból felfutó ausztrál Greg Bennett (+18) még lőtávolban volt, az utolsó körre kifutva, még semmi nem dőlt el. Sőt, igazán csak az utolsó 3 percben osztották le a helyeket. Ekkor a honfitársak szépen leépítették a svájcit, majd Docherty még két percig bírta a tempót, de az utolsó percben Carter kiméletlenül otthagyta társát, s 8 mp-ces előnnyel lett olimpiai bajnok. A címvédő csupán csak a 11. helyen ért célba, Realert felfutott a hatodik helyre, Kuttor Csaba pedig sajnos mandulagyulladás miatt nem tudott elindulni…(A teljes versenyt itt megnézheted)
A női versenyben a vízből először kijövő ausztrál Loretta Harrop és az amerikai Sheila Taormina ellentmondást nem tűrve, már a kerékpár első körei után tetemes előnyre tett szert, 49 másodperces gyorsabban karikáztak le az első három kört mint a többiek. Nyomában két amerikaival (Susan Williams és Barbara Lindquist) és és az egyedül tekerő belga Kathleen Smettel. Taormina leszakadt az utolsó köri emelkedőn, őt utolérték csapattársai, Harrop így egyedül maradt, 18 másodpercesl előnyével, nyomában a három amerikaival. A tömeg három percre érkezett meg, s kezdte meg a felzárkózást, ami az első kör után még úgy nézett ki sehol nem tart. Az utolsó kör előtt (3,3 km volt már csak hátra) az amerikaiak nem tudtak közelíteni, Tamornia kezdett nagyon szétesni a 25 fokos melegben. A mögöttük pedig feltűnt egy szélvészgyors osztrák lány a távolból, aki eszeveszett tempóban közelített. Kate Allen előtt már csak hároman voltak, akiket az utolsó körben szépen be is darált, és a három perces hátrányból hét másodperes előnyt kovácsolt, az utolsó métereken így kiénekelve az aranyat az ausztrál szájából. A 34 éves osztrák bajnok a legjobb futóidővel (34:47) szó szerint a semmiből nyerte meg az olimpiát. Molnár Erika második olimpiáján 38. lett, az 50 fős mezőnyben pedig már ott volt a 19. helyen célbaérkező Nicola Spirig…(A versenyt itt meg is tudod nézni)
Peking – Frodeno és „Frodenoné” sikere
Pekingben az egykörös úszás után, hatkörös kerékpárpálya, és négy körös futópálya válta az olimpikonokat. Az úszás után gyakorlatilag egy bolyba tömörült a mezőny, ami a harmadik körig egyben is haladt, néhány próbálkozás volt, de nem jártak sikerrel. A negyedik körben apróbb előnyre tett szert egy hármas csoport, amiből ketten a luxemburgi és a belga versenyző meglépett és közel egy perces előnnyel távozott a depóból. Az előny az első kör végéig tartott, mert Jan Frodeno majd Allister Brownlee vezetésével a „tömeg” utolérte őket. A második kör végén Ivan Rana és Javier Gomez az élre állt, és keményebb tempóval próbálták leszakítani az ekkora már csak 9 fős élmezőnyt. A 9 pillanatok alatt fogyott hatfősre, amiben az említetteken kívül a 2000-es győztes Whitfield, és a athéni ezüstös Docherty tartotta a lépést. Ebből aztán legelőször az ekkor mégcsak 20 éves Brownlee szakad le, majd a harmadik kör végén Ivan Rana is azt mondta, neki elég ebből a tempóból. A mindent eldöntő utolsó körben így négyen léptek egymás torkára. A célegyenesre fordulva Gomez kiesett, de hároman még mindig tartották a lépést egymással. A hihetetlen izgalmakat hozó sprintbefutót végül Frodeno nyerte 1:48:53, benne egy 30:45-ös legjobb futóidővel), úgy hogy csak az utolsó 50 méteren törte csak meg a kanadait (+5 mp), a nem nevető harmadik így Docherty lett. (+12 mp) Kuttor Csaba a 9 helyet követő úszása, és az első bolyos kerékpárja után, a 47. helyen zárt az 55 fős mezőnyben, ahol még midig ott volt Tim Don, Oliver Marceau is. (Video a versenyről itt)
A nőknél az úszás után egy 19 fős csoport alakult ki az élen, amely utolérését a második boly bukása, meg is hiúsította, így a kerékpárt befejezve, a vezetők már két perccel mentek az üldözők előtt. A depót követően az első 19, még 14 mpen belül volt, így jöhetett a „szétlövés” amire sokat nem kellett várni, hiszen három perc múlva az ausztrál Emma Snoswill az élre állt, s csupán csak négyen tudtak lőtávolban maradni mögötte. Az előny csak nőtt, csak nőtt, az üldőzők is szétestek, a portugál Vanessa Fernandes, és a rátapadó Laura Bennett már csak abban reménykedhetett, hogy meg tudják tartani dobogós pozíciójukat. Bennettet aztán az éllovas honfitársa, és névrokona Emma Moffat a második kör végén le is előzőtt, kialakítván a végső sorrendet, amely a hátralévő 5 km-en már nem változott. Bennett utánna még nagyot meccselt a 4. helyért, ahol 1 mp döntött javára, a japán Juri Idevel szemben. A győztes tehát Frodéno későbbi felesége Snowsill (1:58:26) lett, Fernandes (+1:06) és Moffatt (+1:38) előtt. A svájci különítmény a mára már négyszeres hosszútávú bajnok Daniela Ryf a hetedig, míg a Tokióban ötödik olimpiájára készülő Spirig a hatodik helyen ért célba, míg a címvédő csak a 14. helyet szerezte meg. Szabó Zita (2:06:35) a 38-helyen zárt, az 55-re felemelt mezőnyben. (Visszanézhető itt)
London – A hazai pálya előnye, Svájc duplázott
A Hyde Parkban megrendezett londoni triatlon ideális körülményeket biztosított. 17 fokos hőmérséklet, 69 %-os pára melett talán a víz tűnt egy kicsit hidegnek. (19 fok) Az egykörös úszás után a bringát itt hét körre osztottál, a futás maradt négy. Az úszás utáni minimális előnyt, egy ötfős miniboly elkezdte növelni a kerékpár elején, aminek az lett a vége, hogy 40. percre szépen összeolvadtak a főmezőnnyel. Ebben a 22 fős mezőnyben volt a két a címvédő Frodeno, a Brownlee ikrek, Gomez, de itt kerekezett a francia Vincent Luis, és Laurent Vidal, az a negyedik olimpiáját taposó amerikai Hunter Kemper, vagy éppen az új zélandi többszörös dobogós, Docherty, a svájci bronzérmes Riederer is. A boly eseménytelenül haladt a depó felé, és a sporttársak egyszerre kezdhették meg a futást. A Brownlee testvérek már a depóból kifele más diemenzóban mozogtak, joformán csak Gomez tudott velül lépést tartani, így már egészen az elején szétszakadt a mezőny. Ez a trió fej fel mellett haladt, és az első kör után már 17 mp-es előnyt kovácsolt össze. Ezt az előny a második kör végére megtoldották 10-zel, így lassan lőtávolon kívül kerültek az üldözők, köztük a francia különítmény és a címvédő. A harmadik körben az eddig jól működő trió egysége is felbomlott, Alistair lépéselőnybe került, és testvérével brit szendvicsbe fogva Gomezt, egyenlő távolságokra jöttek egymás után. Jonathan itt kapta meg 15 mp-ces büntetését kapott mert későn szállt le a kerékpárról, így A. Brownlee előnye 5 mp volt Gomezzel, és 35 a testvérével szemben. Az utolsó körben viszont semmi nem változott, Alistar nyert (1:46:25) Gomeznek be kellett érnie az ezüsttel (+9 mp) és Jonathant (+31 mp) sem tudták utolérni a francia üldöző Hauss. A bronzérmes annyira kifutotta magát, hogy később a mentő vitték el, hőgutával. Frodeno bejött a 6. helyen, Vidal a 5. míg az athéni bronzérmes svájci a nyolcadik lett. (A versenyt itt tudod megnézni)
A nőknél sosem látott csatározás folyt, és a nem hosszú múltra visszatekintő olimpiai triatlon történelem legszorosabb befutóját láthattuk. Az úszáson ugyan egy hétfős boly meglépett, de előnyül az első kör végére már a felére olvadt, hiába volt egy percnél is nagyobb. A hangulatot tovább fokozta, hogy a harmadik helyen guruló portugál esett egyet (A férfi versenyen is volt két esés) majd később az olasz versenyző, sőt az egyik nagy esélyes amerikai Jorgensen is lemaradt, véget vetve a győzelmi álmainak. A harmadik körre egybeolvadtak az üldözők és az éllovasok, így egy nagy, 22 fős boly haladt az élen. A következő 4 kör eseménytelenül zajlott, mégcsak támadást sem láthattunk, így mindenki egyszerre kezdhette meg a mindent eldöntő futást. A kerékpárral ellentétben a futás első körében rögtön megfeleződött az élboly, a kör közepén márcsak 10-en loholtak egymás nyakában, sőt a folyamatos leszakadóknak köszönhetően öten fordultak ki fej-fej mellett a második körre (5 km) a svájci Nicola Spirig, a britt Helen Jenkins, az új-zélandi Andrea Hewitt, a svéd Lisa Norden és az ausztrál Erin Densham. 6,2 km-nél a harmadik kör felénél Hewitt kiesett az aranyért folytatott küzdelemből, de Sarah True felér rájuk, így továbbra is öten futottak, és nem lehetett megmondani ki is fog nyerni az utolsó 2,5 km-en. Aztán mint a kisgömböc, először Jenkins szakadt le, majd True lábai mondták fel a szolgálatot, így a célegyenesre már megvolt a dobogó. Spirig remek hajrát indított, amit a svéd lány visszavert és már úgy tűnt lendületből meg is előzi őt, de Spirig (1:59:48) visszaverte a támadást, és mellebedobással nyert és csak századokkal előzte meg Lisa Nordent (1:59:48). harmadik helyen az ausztrál Densham jött be, mindössze 2 másodperces hátránnyal! Szoros volt ez mint a jül megkötött cipőfüző! A 55 fős eredménylistát böngészve, azért feltűnik számos későbbi hosszútávú bajnok mint például a 2019-es Anne Haug (11, hely, +1:47, 2019 IM világbajnok) Helle Frederiksen (27. hely, +3:22, 2018 – ITU Long Distance győztes) Daniella Ryf (40, hely, +6:49, 2015-2018 négyszeres Hawaii győztes) A magyar Kovács Zsófia a 51. lett, egyedül azt a kanadai Paula Findlay előzte meg aki tavaly a PTO világbajnokságot toronymagasan megnyerte. az 55 indulóból 3-an feladták, köztük a nagy esélyes korábbi bronzérmes Moffatt is A szoros befutót és a teljes versenyt itt meg is tudod nézni.
Rio – Címvédés és egy amerikai álom
A Rioi olimpián nagy kérdés volt, hogy Brownlee tud-e címet védeni, akár Gomez akár testvére előtt, hiszen a világkupa versenyek alatt mutatott teljesítmények a londoni dobogósokat hozták ki favoritnak, nem lebecsülve a dél-afrikai különítmény (Richard Murray és Henri Schoeman érdemeit, de trónfosztásban reménykedett Vincent Luis, és Gomez csapattársa Mario Mola is. Sajnos Gomez az olimpiai előtt pár nappal egy kerékpáros balesett után eltörte könyökét, így már idő előtt kiszállt az aranyért folytatott küzdelemből. A Copacabana Beachről rajtoló mezőnyt egy egészen nehéz pálya fogadott. A úszás azért szerencsére nem volt túl hullámos tengerben, amit egy nyolckörös bringapálya követett, amiben körönként egy átlagosan 10 % körüli meredekségű emelkedőt (16 %-os résszel) is meg kellett mászni, 56 m szinttel körönként (448 m szint a teljes 40 km-en) A futás továbbra is a megszokott 2,5 km-es körök, 4x-i teljesítése volt, szerencsére ebben már sok nehézség nem volt, hiszen a tengerparton, végig egyenes két fordítóval a végén. Az úszáson egy jól elhatárolódó két boly alakult, amely a fordítónál egybe forrt, majd a part felé úszva a tempókülönbség szétszabdalta őket. Elöl kb 10-12 fő úszott, 10-15 méterrel hátrébb a többiek, ám ez csak minimális különbséget hozott. Nem úgy az első kör első emelkedője ahol már szignifikáns eltéréseket láthattunk a felfelé menetekben, és egy 10 fős csoport el is szakad a főmezőnytől, benne a legnagyobb esélyesekkel. A boly a harmadik kör végére egy perces előnyt dolgozott ki, amit a 8- kör végére tovább növelte, viszont egymást nem tudták lesszaggatni. Marad a döntés a futásra, ahol 10-en 2 mpces különbséggel indultak el. A Brownlee testvérek hasonló taktikával mint Londonban élre álltak, velük a lépést Gomez hiányában most Vincent Luis tartotta, pár méterrel el is léptek az üldözőktől. A Britt szendvics most egy franciát fogott közre, ami azonban nem tartott sokáig, Luis leszakadt, a fivérek megléptek, az egyik legjobb úszó Schoeman az második kö elején feljött a harmadik helyre. A második kör végén már 13 mp-ces hátránya volt, ami a harmadik körre egészen 38-ra duzzadt, de időközben Allistair is ellépett testvérétől, és már 15 mp-cel előtte járt. Az utolsó körben a különbségek nem csökkentek így, kettős britt győzelem született, és megtörtént a címvédés is: Allistair Brownlee 1:45:01-es idővel lett újra olimpiai bajnok. Második a testvér Jonathan (+6 mp) harmadik a Schoeman (+42 mp) Dél-Afrikából, míg a negyedik a homfitárs Murray (+49 mp) lett. Luis csak a 7. míg Mola csak a nyolcadik helyen ért célba. A magyar színeket képviselő Faldum Gábor (+3:19) az előkelő 20. helyen ért célba, ez az eddigi legjobb szereplésünk az olimpiákon, míg a budaörsi Tóth Tamás (+5:01) a 33. helyen zárta a versenyt. Érdemes megemlíteni még, hogy Sven Riederer (Athén, bronz) negyedik olimpiáján a 19. helyig jutott, illetve akit érdekel egy bringás eredmény elemzése annak ajánlom Kim Vance cikkét. A verseny teljes egészében szintén megtalálható a youtubeon.
A női versenyben a tenger kissé haragosra váltott, jó nagy hullámokkal, ennek ellenére szépen egyben maradt a mezőny és egy közel húsz fős csoport kezdhette meg a kerékpározást. A boly sokáig együtt halad, szétszakadni nemigen tudott. a címvédő Spirig nagyon sokat ment elöl, és ennek az is lett a következménye hogy a boly közel három perc előnyt karcolt fel, az üldőző csoport előtt. A depóból kifutva viszont, pár száz méter sem kellett ahhoz hogy a Gwen Jörgensen és Nicola Spirig páros az élre álljon, és saját iramot diktálva, egyre csak távolodtak a többiektől. Őket egy négyfős üldöző csoport követte, a többiek szó szerint a futottak még kategóriába estek vissza. Az üldözőkből később szintln párok alakultak, a két britt Non Sanford és Vicky Holland egymást húzta, mögötte a chílei Barbara Riveros és Emma Moffatt próbált le nem maradni. Utóbbi a harmadik kör végén el is búcsúzott érmes reményeitől. Spirig és Jorgensen továbbra is fej-fej mellett, vállt-vállvetve futottak, hol az egyik, hol a másik vezetett, kísértetisen hasonlított a kép Dave Scott és Mark Allen 1989-es IRONWAR-jához, csupán csak sokkal rövidebb ideig tartott. 2 km-rel a cél előtt az amerikai egy ritmusváltással leszakította Spiriget, és az utolsó 1,5 km-t, már meglepően magabiztos vezetéssel abszolválta. 1:56:16-os idejével 40 másodpercet adott Spirignek, akire a brittek egészen ráfutottak ugyan de megelőzni nem tudták. A szigetországiak csatáját végül Holland nyerte (+45 mp) aki az utolsó méterken sprintelte csak le csak Stanfordot. (+48 mp) London ezüstérmese az esélyes svéd Norden (+3:47) csak a 16., a korábbi bronzérmes Densham (3:11) pedig a 12. helyig jutott, Jenkins (+4:51) pedig a 19. helyre csúszott vissza. Anne Haugnak (+6:40) sem a rövid táv a nyerő, hiszen a 36. helyen esett be a célba. Kovács Zsófiánk (+5:13) második olimpiáján a hazai női triatlon második legjobb szereplésével rukkolt elő, ahol Vanek Margit (+10:38) is sikeres teljesítést tudhat maga mögött, a 45. helyen megérkezvén. A teljes futam itt visszanézhető.
Tokió – Történelmi győzelmek Norvégiának és Bermudának
A soron következő Olimpiát a 2020-as Covid járvány eltolta, így Rióhoz képest 5 évvel tartották meg Tokióban. Ez azért sok sportolónak inkább előny jelentette a kvalifikáció során, így volt ez Kuttor-Bragmayer Zsanettel is. A férfi mezőnyben ismét két magyarnak is szurkolhattunk, Bicsák Bence és Tóth Tamásnak szurkolhattunk. , A kérdés az volt, hogy Javier Gomez tud-e nyerni érmet utolsó olimpiáján, vagy folytatódik a britt uralom, Jonathan Brownleeval, esetleg új nemzet győzelmét ünnepelhetjük, a francia Vicent Luis, a norvég Kristian Blumenfelt vagy az új zélandi Hayden Wilde személyében.
A versenyt 2021. július 21-én tartották, kora reggeli órákra időzített rajital, hiszen extrém meleg ígérkezett. 30 fokos vízben úsztak, 27 Celsius fokos és 67 %-os páratartalmas levegőben, gyenge szélcsendes időben küzdöttek az érmekért. Az első rajt nem sikerült, ugyanis a rendező hajó elálta a fél mezőnyt. A második rajtra rendeződtek a dolgok. Az úszáson Vincent Luis vezetésével gyakorlatilag egy baj alakult, ő is ért partot, 17:39-cel. A mezőny annyira egyben volt hogy az 510 versenyző pont egy percen belül szállt ki a vízből! Jöhetett a 8 körös kerékpározás ahol gyorsan meglépett egy ötös, de tiszavirág életű vezetésük volt csak, néhány perc után 8 fősre duzzadt az élboly, amit egy egészen nagy üldöző csoport követett 15-20 mp-ces lemaradással. Az előny szépen fogyott, a táv felénél már csak 8 mp volt a különbség az első és a 28. között. Bicsák Bence ebben a hatalmasra duzzadt első bolyban tekert. A kerékpár végére a svájci Salvisberg egyszemélyes szökését láthattuk, de 14 másodperces előnyét amivel leszállt a futáson gyorsan bedarálta a mezőny, s már az első kör végén élre álltak a nagy futógépek. Bicsák a 13, Tóth a 34. helyen kezdte meg a 4 körös futást. Az első kör végén 13-as boly futott az élen, amihez Bence is felzárkózott. A sort Lee vezette, de ott volt a junior bajnok francia Connix, és a fent említett esélyesek is, Wilde, Luis, Blumenfelt, az amerikai McDowell, és a belga Van Riel is. A harmadik körre hat fős élboly haladt, növelte a tempót ami már körvonalazta a lehetséges győzteseket is. Az elöl lévők tempóit nem sokan bírták, így a harmadik körre a három dobogós meglógott. Brownlee szakadt le utoljára a Blumenfelt, Yee és Wilde hármasról. 1:41.nél a norvég élre állt, és eszement tempóban elnyúlt a többiektől, amit Lee ugyan megpróbált követni, de 1,5 perc elteltével már nem volt esélye, a norvég csak gyorsult, és nem volt ellenfele az utolsó kilométereken. 1:45:04-es célidével 11 mp-cel nyert a második brit Yale és az új-zélandi Wilde előtt. Blumenfelt győzelmével tehát egy újabb nemzet iratkozott fel a győztesek közé, A britek az ezüsttel megszerezték hatodik érmüket, míg új-zéland először nyert érmet, egy bronzot. Bicsák Bence minden idők legjobb eredményével szenzációs futással a 7. helyet szerezte meg, Tóth Tamás pedig a 29. helyen zárt.
A férfi verseny itt végignézhető. A teljes eredménylista itt van
A női verseny is érdekesen indult, a verseny helyszínére az Odaiba Marine Parkra zúduló erős eső miatt elhalasztották a rajtot. A férfi verseny utáni napon az eső miatt kicsit hűvösebb idő (24 C fok) várta a mezőny, a víz is visszaült (28 Celsiusra) , cserébe a pára jól megemelkedett. (83 %) Az eső csendesedett. A mezőnyben ott volt Nicola Spirig, aki ötödik olimpiáját élhette meg így. Magyarként Kuttor-Bragmayer Zsanettnak szurkolhattunk.
A csepergő esőben elrajtolt úszást a britt Jessica Learmonth diktálta végig. Egy 7 fős élboly elejét húzva, akik fél perc előnnyel értek partot. Ez a hétfős boly tovább növelte előnyét a bringán, benne Flora Duffy, az amerikai Katie Zaferes, a német Laura Lindeemann, a britt Georgia Taylor-Brown és a brazil Vittoria Lopes. Zsanett a második bolyban jött mögöttük. Az élboly sorra vesztett egy-egy embert, szinte körönként szakadtak le a versenyzők, a bringa végével 4-en (Duffy, Zeferes, Linderman és Learmonth) maradtak az élen, előnyük ekkor már tetetesnek mondható volt 1 percnél is több, bár Georgia csak 22-mpcel szakadt le. Az élboly viszont gyorsan szét is szakadt, a Duffy diktálta iramban, néhány perc után már senki nem bírta tempóját, így végig elöl futva nyerte meg Bermuda első olimpiai aranyérmét, 1:14-es előny kovácsolt össze. végig második helyen futó Zaferest az utolsó körben előzte meg ay 5 helyről felfutó Georgia Taylor-Brown így már a hetedik britt érmet rakta össze a triatlon történetében. Zaferes megtartotta harmadik helyét, Spirig is felfutott a hatodik helyre, Zsanettünk pedig szenzációs versenyzéssel minden idők legjobb női eredményét érte el, 12. helyen befutva.
A női verseny itt elérhető, eredménylista itt
A japán olimpián új versenyszámként mutatkozott be a Triatlon Mix Váltója. A váltóban két férfi és két nő vesz részt, mindenki egy szupersprint távot (300 m úszás, 6,8 km kerékpár és 2 km futás) teljesít. Az olimpiára 16 nemzet kvalifikált, köztük a magyar csapat is. Az egyéniben indulókat (Bicsák, Tóth, Kuttor-Bragmayer) Kovács Zsófia egészítette ki.
A nők kezdték a versenyt és a britek első partot érésével máris az élre álltak, de az amerikaik váltottak először igaz az első 4 váltó között 4 mp volt, ők el is húztak így a mezőnytől, Allistar Brownlee diktálta a tempóval. Szét is robbantotta az elejét, a harmadik váltásnál 9 mp-ces előnnyel adta át a váltót, de harmadik és negyedik viszont már több mint 20 mp-ces hátrányba került. Távolodott tehát az első, sőt az egyéniben ezüstérmes második lány Glria tovább növelte a britt előnyt: 21 mp-cre. Mindenki azt gondolta, innen már nem lehet elvenni a britektől az aranyat, kivéve az időközben a második helyre érkező franciákat, akik a második bringás körre kicsit összedolgozva az amerikaiakkal utolértek a briteket, és nyíltá vált a küzdelem újra. Hihetetlen izgalmas futásnak néztünk elébe. Luis kicsit lassabb volt a depóban, Lee a legjobb futóként van nyilvántartva, a franciák nyomában pedig az amerikaik rohantak. Morgan Pearson az első futókör végén elfutott Luis mellett, amire a franciának nemigen volt válasza, ráadásul mindketten lemaradtak a britek mögött. Így minden idők legeredményesebb triatlon nemzete a britek lettek, begyűjtve egy újabb aranyat, Alistar Brownlee harmadik érmét szerezte. A győztes csapat tagjai: Jess Learmonth, Jonathan Brownlee, Georgia-Taylor Brown, Alex Yee. A magyar csapat végül a 11. helyen jött meg, +3:02-es hátránnyal.
A mix váltó visszanézhető itt, eredmények pedig itt olvashatóak.
Ami a számok mögött van
5 olimpia, 13 futam, 33 érem, 14 olimpiai bajnok
Az összesített éremtáblázatra pillantva Nagy-Britannia a legeredményesebb nemzet, három arany, két ezüst és két bronzzal, második Svájc míg a harmadik helyen Ausztrália tanyázik, egy arany, és két-két ezüst és bronzéremmel (5 érem szintén) Az összesen kiosztott 33 érem viszont csak 16 nemzet között oszlik csak meg.
Egyetlen férfinak van 3 érme, Jonathan Brownlee-nak, öt férfinak van két érme: Allistar Brownlee két aranya, Alex Yeenek egy aranya és egy ezüstje, Bevan Dochertyhez hasonlóan egy bronz és egy ezüst jutott, míg Simon Whitfield egy arany és egy ezüsttel büszkélkedhet. A nőknél, Nicola Spirig és Georgia-Taylor Brown büszkélkedhet több éremmel, egy arany és egy ezüst büszke birtokosa, igaz Spirig mindkettőt egyéniben szerezte.
Eddig 53 ország képviseltette magát ebben a sportágban, ebből 22 ország (köztük hazánk is) kvalifikálta magát minden olimpiára. A legtöbb kvótát 29-et az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália szerezte, de 26 fős létszámot ért el Spanyolország, Franciaország és Németország, míg Japán és Kanada 25-25 kvótával áll a lista élén.
A győztesek átlagos életkora férfiaknál 27,4 míg nőknél 30,8. A legidősebb olimpiai bajnokok Athén győztesei: férfiaknál a Hamis Carter (NZL) 33 évesen, míg nőknél Kate Allen és Flora Duffy (AUT) 34 évesen nyert. Alistair Brownlee (GBR) 24 évével a legfiatalabb férfi, míg Emma Snowshill (AUS) 27 évesen koronázta meg triatlonos pályáját.
Jan Frodeno mellett most már Kristian Blumenfelt olyan sportoló, aki olimpiai bajnok és hosszú távú világbajnoknak is mondhatja magát, ráadásul a 70.3-as világbajnokság is összejött már neki, míg Alistair csak az ezüstig jutott ez utóbbi versengésben.
A Párizsi Olimpiai triatlon versenyeinek ideje a következő:
Férfi döntő: 2024. július 30. 8:00
Női döntő: 2024. július 31. 8:00
Mixed váltó: 2024. augusztus 5. 8.00
Magyar versenyzők akiért szurkolhatunk. Kuttor-Bragmayer Zsanett, Bicsák Bence, Lehmann Csongor
(az idők a helyi időket jelöli)
Források:
https://www.triathlon.org/olympics/history
Triathlon in the Summer Olympics
Wikipedia szócikkei
triathlon.org
tri247.com
