You are currently viewing Tour De Zwift

Tour De Zwift

Állítólag napjainkban nehéz görgőhöz jutni, pedig görgőzni valljuk be unalmas dolog …volt… Kb addig, amíg meg nem jelentek a virtuális otthoni kerékpáros edzéseket segítő alkalmazások. Ez a dátum pedig 2015 októbere amikor is a Zwift a béta verzió után 10 dolláros havi előfizetését már szolgáltatott. A Zwift, a Rouvy (és a többi hasonló applikáció) egy virtuális térbe helyezi a kerékpáros edzéseket, szombánkba hozva egy kis valóságot. Persze kanyarodni, és fékezni továbbra sem kell, viszont a leadott teljesítményből számolt sebességek egészen pontosak. Az alkalmazások felhasználói folyamatosan nőnek, januárban már 37,569 regisztrált felhasználó tekert egyidejűleg a Zwift nyújtotta virtuális térben, ami közel a duplája az egy évvel korábbinak. A felhasználók ilyen mértékű növekedésének egyik oka minden bizonnyal a Koronavírus járvány okozta karantén-tréning megjelenése. A másik ok a biztonság, a közlekedést kizáró patikamérlegen adagolt terhelések megvalósíthatósága. Beleszól még az itthon a tél átvészelése, a hideg téli időjárásban sem kell elcsomagolni a kerékpárt, sőt, a tél is lehet kerékpár domináns.

Jómagam is csatlakoztam tavaly novemberben a Zwift társadalomhoz, ahol a változatos pályák, a színes világok és az “edző”társak jelenléte új ingereket hozott. Bevallom kicsit rá is “kattantam.” Munkámban is elkezdtem használni, a megírt edzések levezénylésében nagy segítség, a hétvégéi csoportos tekerésekkel pedig együtt edzhetek a sportolóimnak. A motiváció fenntartására is kiváló eszköz ha okosan használja az ember, rengeteg esemény közül választhatunk. Én rátaláltam a Tour De Zwift (TDZ) nevű eseménysorozatra, amelyet a a minap be is fejeztem.

TDZ

A sorozat a Zwift beépített pályáin vezetett végig, a cég elképzelése az volt, hogy változatos legyen és lefedje a legnépszerűbb pályát. Így volt kemény hegyi szakasz, sík városi kritériumverseny, dombos-kanyargós etap, és hegyi befutóval megfűszerezett futam. A versenyek egyen trikókban zajlottak, egy egy szakasz teljesítésre négy nap állt rendelkezésre, így 40 napot ölelt fel az egész. Könnyítéséként a szakaszok hosszát lehetett választani, mindegyik szakaszt négy vagy öt különböző pályán (betűk jelölték) lehetett teljesíteni, így tényleg mindenki megtalálhatta benne a kihívást, lévén a szakaszok hossz a 20-40 km között váltakozott. A kimaradtak pótlására pedig plusz nyolc nap áll(t) rendelkezésre, (február 20-ig még épp tart) a kihívást keresőknek.

A 4. szakasz rajtjában

Ha már verseny akkor verseny

A minimum négy naponkénti szakaszbontás elég barátivá tette a teljesítést, a maximum 40 km-es etapok pedig még inkább azt súgták, saját koncepciót kell gyártani, vagyis nem kimondottam állóképességi nézelődös tekeréseket szabok ki magamnak, hanem kemény menésekkel megpróbálom kisajtolni magamból a maximumot, ergo LEGYEN VERSENY! Ezért minden szakaszt 15-20 perces bemelegítéssel, és 10-15 perces levezetéssel toldottam meg. Egy kivétellel mindig a leghosszabb (“A” pályát) pályát választottam, kivéve a harmadik etapnál, a Road to Skyt, mert az ikonikus Alp d’Huez-t imotáló pálya jobban imponált. A szakaszok útvonalából készültem, átnéztem a térképeket, megnéztem a hegyi szegmenseket, semmit nem bíztam a véletlenre, minden szakaszra saját versenytaktikával álltam oda (milyen hosszúk és hol kezdődnek az emelkedők, hogyan épülnek fel a körök, hol vannak egyenes sík szakaszok stb.) Nem volt kérdés az sem hogy, minden részhajrára KOM-ot kell gyűjteni! Szóval (el)engedtem a lovakat! Sajnos a negyedik etapról önhibámon kivül de lecsúsztam, így azt csak a pótnapok egyikén tudtam pótolni, de ma már büszkélkedhetek a TDZ teljes teljesítésével.

TDZ – kivégezve

A teljesítményemről készítettem egy táblázatot, tanulságos másfél hónap van mögöttem.

Szakaszok adatokkal (EM – emelkedés, PU – pulzus)

Jól látszik, hogy az átlagwattok szépen nőttek az idővel, míg a pulzusadatok konstansan az átlag körül mozognak, jól szemléltetve hogy fejlődtem egy kicsit. A szakaszok átlagosan egy óra körül voltak, és hasonló intenzitási mutatókat sikerült összehozni. Önmagamat tehát napról napra legyőztem, amiben a többiek igazából csak partnerok voltak!

Élménydömping kicsiben

A TDZ egy kicsit országúti versenyzés, lebutítva. Pontosabban fogalmazva “igazán kicsiben”. Volt itt minden… mint egy szatócsboltban:

a., Rajtállapot – már az első szakasznál debütált. Amikor várjuk a startpisztoly egyetlen dörrenését, s leomlik a virtuális “rajtszalag”. A pedálok csattogását ugyan nem hallod, mint ahogy a karbon kerekek szeletelését sem, de az egymást nyakát érő hosszan elnyúló sorok látványa pazar, a hangot meg feledteti vagy a görgő zúgása, vagy a Spotify zenéi.

b., Kis és nagy grupetto, ahol érzékelhető volt hogy alacsonyabb teljesítménnyel is haladt a bringa, magas átlagsebességeket eredményezve a nap végére.

d., Szöktek és szöktem is. Bátor versenyzők néha úgy mentek el, mintha nem is ezen a földön lennének. Egyszer kétszer utánuk is szegődtem, de nagyon nem kellemes érzés amikor lazán utolérnek, te meg épp kiköpöd a tüdődet, és már nem is tudsz tovább gyorsítani. Megjegyzem a Zwift azért még darabosan szimulálja le a bojokat, néha ide-oda dobált hol elöl, hol hátul találtam magam az egyenletes tekerésem ellenére.

e., Leszakadtak és én is leszakadtam. Egy egy erősebb bekezdés után, volt hogy kénytelen voltam feladni a haladást, és lecsorogni egy-egy hátsó bojban tovább utazni, miután ránéztem a hátralévő kilométerek számára. Persze itt sem volt könnyű ekkor már ott maradni….

f., Felvezettem bojt, és engem is felvezettek. A mindenki a másikra vár elvet félredobva, három esetben sikeresen összekovácsoltam két bojt. Eredmény: 20 helyet előre léptem vele, és nem kellett sokáig keresgélnem a maximális pulzust.

g., Megindulás a hegyen, teljes elfogyással a végén. A már említett Alpe d’Zwift hegyen az utolsó két kilométerre a lábaim beleálltak a földbe. Az addig tudatosnak hitt, és okosan (visszagondolva közel sem okosan) felépített taktika mégsem tűnt kivitelezhetőnek. A mezőny egyharmada ugyan meglett, de a vége inkább túlélő üzemmódra hasonlított, mint diadalittas hegyi befutóra. Üröm az örömben hogy egy héttel később visszamentem, és “okosabban” 8 percet javítottam a felmenetelen.

h., Kegyetlen max pulzusos hegyi hajrá -ahol aztán tényleg nem volt mint takargatni, inkább csak utánna takargattam be magam a törülközőbe.

i., Maximális watton begyűjtött részhajrá. Sosem spóroltam ki a szakaszok közbeni sprinteket, részhajrákat. A többkörös versenyeken ha a köröket nem is sikerült mindig javulóra abszolválni, a részhajrákat inkább több sikerrel behúztam javulóra.

j., Erős bekezdés után erősebb visszaesés…majd vegetálás az alvégen. – persze ez a szakasz félig meddig tudatos volt, hiszen egészen pontosan az első 20 perc volt az az erős bekezdés. Mondanom sem kell, lett is egy új FTP-m.

Maradandó élmény lesz, hogy az egyik etapon a wifi hibájából késve tudtam csak csatlakozni, s rögtön az elejére dobott be a rendszer. Ezen a szakaszon elég fusztráló volt megélni, hogy csak mennek, csak mennek és még mindig csak mennek el mellettem….Az én taktikáim pont nem erről hanem a folyamatos előzésről szóltak. Mindig jött egy új cél, na most még és ha reális esélyét láttam annak, hogy előrébb verekedjem magam, nem spóroltam. Olyannyira nem hogy 4 szakaszon tekertem új FTPt, és minden köztes sprintben új rekordot döntöttem.
Jó versenyzőként, a befutók is mindig felpörgették a szívverésem, és ha csak azért sprinteltem, hogy az első 200-ba érjek, az is elégedettséggel töltött el a célvonal túloldalán. Jó volt megélni milyen amikor valaki szélárnyékából tényleg csak az utolsó 300 méteren hagysz le!

Az első szakaszokon csak a mezőny első fele volt a cél, de evés közben jött meg az étvágy, így a Tour közepén az első harmadokban találtam magam, sőt az utolsó szakaszon már az első negyed is elérhető volt. A legutolsó szakaszon pedig már az előkelő 11. helyen tekertem be, az 55 indulóból, ez már így az első 20 %.

11-nek beérkezni egészen felemelő érzés

A fenti élmények megfizethetetlenek, pedig a Zwift konkrét havi előfizetéssel szolgáltat…

Konklúzió

Minden percét élveztem, és biztos hogy legközelebb is ott leszek a “rajtvonalon”. Hasonló versenysorozat teljesítését mindenkinek csak ajánlani tudom. A széthúzott versenynapok jól beilleszthetők az edzéstervekbe, a sorozatterhelés így eloszlik, és a megfelelő regeneráció miatt nem fog túlterhelést okozni. Néha kell egy kis sikerélmény, egy kis külső motiváció, valamint egy reális kép hol is tartunk. A jövőben ezért én be is fogok tervezni egy-egy rövidebb versenyt a sportolóimnak. Jól megtöri a kerékpáros alapozást, az élmények pedig hetekig, hónapokig adnak új hajtóerőt.

Tour De Zwift – infografika